Az
őszinte es kendőzetlen ámbár, de fájdalmas igazság persze az, hogy podcastot -
azaz rádió műsort - csinálni egyáltalán nem annyira kevés idő vs. blogot
írni, mint ahogy az Móricka, azaz Mr. Major elképzelte.
De
tényleg szórakoztató. A T. Olvasok egy része pedig igen lusta állatfajta, és/
vagy ( van ) felesleges ideje hallgatni valamit (vagy valakit) pl. amikor az agglomerációból
próbál a székes Fővárosba bejutni - vagy nincs.
Ezért
inkább hallgat, mint olvas.
A
minap azonban az az elbaszott ötletem támadt, hogy az eddig összesen 8 darab blogból
könyvet fogok csinálni. Erre aztán elövettem az első néhány 2010 -2011 körüli
blogot és beleolvastam.
Na
akkor világosodtam meg, hogy az írott anyagnak a dokumentalista értéke bizony
szinte felbecsülhetetlen, vs. a rádióműsorhoz képest, ergo írni kell, nincs
mese, illetve irni is.
DE
persze nem ölöm meg a podcastot, csak hát közben publikálok (is).
Ha
mást nem az utókor szamara, vagy egy könyvbe vagy mittom én.
Az
egész úgy kezdődött, hogy az amúgy bimbódzó kapcsolatunk a Paqui nénivel a
Fincaban tartózkodásunk vége fele eléggé meggyengült. Ennek egyszerű anyagi
okai voltak, mert a Paqui néni úgy gondolta, hogy minden, ami műszaki berendezés és elromlott az a mi költségünk. Én pedig úgy gondoltam, hogy egy lof@szt.
Aztán
nekiállunk keresgélni valami másik finkát, de azt az irányelvet határoztuk el,
hogy putriba pedig nem költözünk. Sajnos itt Andalúziában ebből a nagymama fele
putriból van bőséggel. Ezek egy reszt rusnyák, másrészt sötétek, harmadrészt
amikor belépsz van valami megmagyarázhatatlan rossz érzésed, hogy bármi, amihez hozzáérsz
az koszos.
Meg hogy a nagyi csontváza mindjárt kiesik a szekrényből.
Jó
sok ilyen putrit láttunk, (amit arany árban akartak kiadni nekünk) amikor is
azt mondtuk, hogy neeeem.
Az
csak külön hab volt a tortán, hogy Rondában kb. és pontosan 6 fokkal van általában
hidegebb, mint a tengerparton, de attól meg a házak jelentős részében nincs fűtés.
Evvel kapcsolatban általános a következő kis szójáték:
-
S van fűtés a házban?
-
Persze, van a szalonban kandalló.
-
Úgy értem, hogy fűtés, pl. a hálószobában, és a fürdőben?!
– es arra gondolok amikor a Fincaban tavaly télen 13 fok volt a fürdőben és pont tele volt a tököm, hogy befagy a seggem.
-
Jaaa az nincs, de a kandallótól az egész ház
felmelegszik...
-
Aha. – es mar nézek is a Hnire, hogy ez is fasz,
aki épp hülyének néz minket.
Igy
aztán volt egy pillanat, kb. szeptember közepén amikor mar nem nézegettünk további
putrikat, hanem eldöntöttük, le költözünk a tengerpartra.
Azért
az igazsághoz hozza tartozik, hogy ez a tengerparti apartmano amúgy 95 m2 es
pont elég nagy nekünk, mínusz a 2 kutya, de a lég csatornázott hűt – fut klíma
miatt igazan komfortos kis peco, tengeri kilátással es alkalmanként iszonyú zajjal,
ami az útról jön fel ide a második emeletre.
Amióta
csak felnőttem, - kivétel azt a pár évet amit a Varsa utcában töltöttem – volt kutyánk.
Igaz csak nagyon keveset tartottam kutyát lakásban, mert az szívás. Megj.- főleg
egy amstaffot, aki olyan kb., mint egy 4-5 éves gyerek, iszonyú sok esze van,
de kb. egy percre sem szabad egyedül hagyni, mert elpusztít mindent.
Ezt
a mi kis Manilvai tartozkodásunkat valahogy úgy kell kezelni, mint egy teli üdülést
2 kutyával. Néha fel kell ugrani Rondába, de amúgy tényleg olyan, mint egy üdülés,
amiben bent ragadtunk.
Vagy
legalábbis majdnem.
A
költözés ismét igazolta azt a tézist miszerint az ember – mar legalábbis, ha úgy
jön el Magyarisztánbol, hogy hátra hagyja a szerzett javait – felhalmoz annyi
szart másfél év alatt, amit aztán képtelen értelmes módon összepakolni és elszállítani.
2018 áprilisában úgy indultunk el, hogy a Land Roverben bent volt egy ketrec
benne 2 (helyé) kutya es nemi nemű ez az, bőröndök stb., ami more fért. Erre
akasztottunk egy utánfutót, benne egy Yamaha motor, a 2 kerékpar, és nemi nemü ez az.
Na
ehhez képest 1.5 évvel később, telepakoltam a Defot, az utánfutót, háromszor a
Toyotát és a motort levittem lábon, de meg igy is határeset volt, nem kell e
még egyet fordulni, plusz ugye az agyvérzés kockázata, amikor látván az összes
szart, ugráltam, mint egy kenguru a Fincában a füvön, ezt ordítva:
-
Hogy a picsába tudtunk ennyi szart felhalmozni
basszus másfél év alatt?!
Itt
lent a tengerparton az apartmano 87 m2 -es plusz a terasz. Hmm. Az mar rögtön látszott,
hogy ennyi cuccot ide nem tudunk elhelyezni, pedig a barbecuat (a gazos grill sutot
– a szerk.) meg a kültéri melegítőt, kiraktam a teraszra. Mondjuk a sea – view ára, hogy bar tényleg gyalog 3-4 percre vagyuk a tengertől, ami nagyszerű, de
az út kibaszott zajos. Szakmai szempontból és mérnöki alapossággal megmerve:
Terasz:
71 dB
Szalon:
40 dB (zárt ablakokkal)
Úgyhogy
ez a terasz semmi sem jó, kivétel reggel kinézni az ablakon es sóhajtani:
-
Jaj, de szép a napfelkelte es a tenger! – faszom, kiülni
nem lehet, mert a saját hangomat sem hallom.
A
megoldás tehát adott volt, kiraktam egy hirdetést es béreltem egy második garázs
helyet, oda beállítottam az utánfutót (tele) a sajátunkba meg a Defot, tele. A
motort a Defo melle, a Toyota meg az utcán áll a kínaival szemben.
Ide
tartozik meg, hogy a hűt -fut lég csatornázott klíma miatt komfortos itt az élet.
A kutyákat vinni kell sétálni, de igen jól bírjak, úgyhogy nem kel hajnalban
felkelni és lerohanni velük, ami pozitív. A szart összeszedjük, inkább önérzeti
– becsületbeli okokból, mert vannak szép füves részek, amit gaz a kutyák összezárnak...
Persze
ügyes HR-es taktikával Heni rájött, hogy ha nem engedi elsőre a kutyákat a zöld
fűre, hanem lerángatja őket a dzsindzsasba, ott nem kell meg nem is lehet összeszedni
a szart, es hat ez remek.
Az
apartmanokat Rondában pedig automatára állítottuk. Ez az akció a self check in
/ self check out. Mar régóta tudom, hogy az egész elcseszett apartmano bizniszt
wizzairesiteni kell.
Különben nem eri meg.
Wizzair-esiteni
annyit jelent, semmit nem adni (ingyen), minimumon tartani a szolgáltatást es a
szervizt, es taposni a költségeket lefele. Kreatívan persze J
E
miatt és azért, mert Ronda – Manilva 85 km szereltem fel kulcs dobozokat az
apartmanok bejárathoz. Benne a kulcs, nálam a kód. Eleve amikor odamentünk meg
a check inre, állandó cirkusz volt, hogy az idióta vendég mikor érkezik, aztán
vagy nem tudta megmondani, vagy az istennek sem érkezett meg időben.
Na
kap egy ilyen leírást, jön amikor akar, kapja a kódot, bemegy, es ennyi.
Jó
anomáliák vannak. Volt vendég aki megpróbált az elsőn bemenni egy másik lakásba...
Az alap hogy az ausztrál es az amerikai nem tudja használni a villany tűzhelyét,
a Split klímát. De ettől meg self check in van.
Aztán
amikor távozik, hasonló módon szépen hátra hagyja az apartmant es megy amerre
lat.
Működik!
Azt
kell hogy mondjam, hogy néhány kivételtől eltekintve, aki igényelné, hogy személyesen
masszírozzam fel az apartmanban, még őrülnek is neki, hogy nem kell kínlódni az érkezessel, pl. Persze iszonyú mennyiségű telefonos, sms vagy whatsapp-os online
helpet tolok, mert az idióta szinte semmit nem képes bekapcsolni, beállítani...
Most
például a kibaszott radiátort nem tudja bekapcsolni a norvég... a konyhában.
Ennyi.
Orgy(*)
PS:
a kepekestortenetek.com a következő poszttol ide koltozik a blogspot-ra.
Ennek az okairól persze majd csapok egy jó podcast-ot, vagy írók egy szépet.
Tegnap
este nyertem egy Manilva Playa – Ronda – Manilva Playa menetet, ködben, ahogy
kell. A norvég nagyrészt ártatlan volt a radiátorral kapcsolatban, mar, ha
figyelembe vesszük, hogy a seggéböl ki nem húzta volna a hüvelykujjat, hogy a
radiátor hátoldalán lévő kapcsolót megtalálja.
